Es akkor elkezdtem...

Tegnap belekezdtem abba, amit mar szo szerint evek ota halogatok. Tegnap elkezdtem olvasni a nagymamam naplojat... A szuleim mar bele-bele lapozgattak meg mielott kikoltoztem az USA-ba. Barmikor szoba kerult a tema mindig elmondtak, hogy egesz dobbenetes mennyire hasonlo a lelkunk a nagymamammal. Anyukam azt mondta, hogy o meg hasonlot sem tapasztalt. Azt hiszem emiatt is halogattam mar evek ota. Nem mertem elkezdeni, mert nem tudtam mennyire fog felkavarni.

De most elkezdtem. Es ertem mirol beszeltek a szuleim.

Kb 1 oraja fejeztem be az elso 40 oldalt. Es, konkretan nehezemre esik beszelni. Irni konnyebb. Nem tudom, hogy a konnyektol osszeszorulo torkomon ki tudna-e jonni barmifele hang.

Az en nagymamam. Az O lelke. Az en lelkem.

Nem tudom van-e arra szo, hogy most mit erzek. Probalom megfogalmazni, de nem jonnek a szavak. Olvasom nagymamam sorait es mintha az en gondolataimat olvasnam. Szorol szora. A lelke, az erzelmei ikrek az enyemnek. Ahogy erez, ahogy gondolkodik, ahogy a fajdalmat es az oromot kezeli.

Rengetegszer emliti, hogy azert irja a naplot, mert az o gondolatmenetet ugysem tudna senki megerteni. Es en annyira szertnem a naploba belekiabalni, valahogy ugy, hogy a hangom a tisztan es az evektol megbarnult lapokon keresztul elutazhasson hozza 1942-be, hogy tudja, hogy "nem vagy egyedul! En itt vagyok es megertelek tiszta szivbol." Ahogy olvasom a sorokat olyan erzes, mintha a Vele megtortent dolgok velem is megtortentek volna. Annyira egy a lelkunk, hogy szinte erzem hogy ott vagyok vele 70 evvel ezelott...

Edes Mamam, en megertelek. Jobban megertelek mint barkit a vilagon. Naplodban annyit irod, hogy ugy szeretned ha megertenenek. Es Te, 1942-ben nem tudhattad, hogy az unokad 74 evvel kesobb a vilag masik felen olvassa az apro kezirasod es jobban megert majd mint barki a vilagon. Es barcsak tudnek visszauzenni Neked, hogy tudd, nem vagy egyedul. A Te lelked, a csoda, vagy a genek utjan az en lekem.

Nem tudok tovabb irni, mert fojogat a siras, mar a kepernyot sem latom.

Namármegint... szétszaggat.

Na már megint úgy érzem szanaszétszaggat a honvágy. Komolyan mondom, néha üvölteni tudnék. Az I-tenért nem tud ez már 5 év után sem múlni. Azt mondták, hogy az idő majd segít, bla bla bla.

ÉS MI VAN AKKOR HA NEM???

Mert úgy látszik ez nálam nem jön be. Csak söpröm-söpröm a szőnyeg alá minden nap, hol tudatosan hol tudat alatt. Söpröm a lelkem legmélyebb bugyraiba, hátha sikerül egyszercsak úgy elrejtenem úgy, hogy én se találjam meg... 5 éve rejtegetem, de még mindig sikerül megtalálnom. Amikor azt hiszem hogy nem fogok belebotlani, akkor észreveszem, hogy kikandikál a csücske és rámkacsint. Nyilván ilyenkor aztan megindul a csap de kőkeményen...

Meglátom Budapestet egy képen, filmen, vagy csak beszélek róla. Tökmindegy mit csinálok. A honvágy szikrája ilyenkor felpattan, és villámgyorsan tüzet csihol.

És ekkor egy láthatatlan gépezet visszafújja a pofámba amit azidáig söpörtem  és söpörtem.

Na most akkor ilyenkor mi van? Ilyenkor mi a teendő? Az akinek van esze mit csinál?

Azt hittem az évek elteltevel okosabb leszek.

Tévedtem.

Pedig csak telik és telik. Rohan ez a rohadék, könyörtelenül.

Én meg itt ülök és csak nézem. Mintha moziban ülnék. Üresen, bámulva kifelé a fejemből.

Kongó a lélekkel.


...help?

Otthonom...

Otthon... Egy szo amelynek minden betuje a szivemnek egy-egy dobbanasa...

Otthon... Ahova a lelkem jar minden ejjel amikor elalszom...

Otthon... Ahova gondolatban szallok amikor elkalandozom...

Otthon... Egy konnycsepbe zart vilag, amely megsimogatja az orcam amikor legordul rajta...

Otthon... szivem, lelkem, gondolatom, vigaszom. A mindenem  <3

heart emoticon

Chicago bulihely. vs jomagam

Mit tanul az ember lanya, ha bulizni megy Chicagoban:

1) A ruhatar minimun erteke $4, ami hozzaertok szerint igen olcso. Altalaban $10-$25 kozott mozog. Kinomban elfogott az instant rohogogorcs.

2) Ha barataink kedves aru alkoholt fogyasztanak, akkor a "sima" uditot ingyen odavagjak az olyan alkoholmenteseknek, mint en. 

3) Ha mar az ingyennel tartunk: BARMIKOR es BARMENNYI alkalommal oda lehet menni a barpulthoz es kerni egy pohar hideg vizet, jeggel. Mert ez jar.

4) Ha az ember lanya ki akar jutni a tomott tancparkettrol akkor a "szekusok" szetnyitjak neki a tomeget es elemlampaval vilagitjak meg elotte az utat. Igazi princess treatment.

4) A lanyok szoknyajanak merete megegyezik a magassarku cipujuk magas sarkanak magassagaval.

5) A selfie stick a minimum a tancparketten.

Tanulni mindig lehet, kerem szepen.

Töklámpás avagy faragom a tököt

Ismét eljött az idő. Itt a tökfaragás időszaka.

Az előző bejegyzésben már bemutattam a két faragásra került tök történetét.

Ígyhár most következzen a lámpások életre keltésének krónikája.

Előre kell bocsátanom, hogy ügyetlen vagyok. A szó szoros értelmében. Én vagyok az, akire az ember legszivesebben még így, felnőtt létére is előkét tenne evéskor, mert TUTI, hogy a finom étkek az ölemben landolnak az evés megkezdésének 2. percében. Ha kenyeret, vagy sütikét eszem, akkor bizony TELE lesz a hajam morzsával, ez nem is kérdéses. Hogy végződött a Szilvi kontra Milli tejes doboz? Szilvivel a baleseti sürgősségin varratokkal a mutatóujjában. A kislábujjaimról meséltem már? Nos, az elmúlt esztendőkben annyiszor ütöttem be őket, hogy mára szinte érzéketlenek, illetve behajlítatatlanok. Kedvesen relaxálnak a lábfejemen, lime nélküli Virgin Mojió-t iszogatva.

Az aszfalton van egy kis repedés? Felgyülemlenek a fák gyökerei? Kiáll az utcatábla? Mi az nekem! Megbotlom, pofára esem, lefejelem. No problem. Mostmár azt hiszem mindenkinek tiszta, hogy miért ez az első alkalom, hogy meg mertem próbálni a tökfaragást. A kés mellé azért odakészítettem a telefont, hatha sürgősen kéne a 911.

A Procedúra
1. Skalpolás - A Szag --> omajgad! A "büdös" csak egy jatszi bók lenne.
2. Kibelezés - akármilyen meglepő, még nem fogdostam belső szerveket. NYILVÁN nem ilyen érzés, de sajna, én per pillanat erre asszociáltam.
3. Faragás - csak óvatosan azzal a késsel, mert könnyű elrontani a mintát, illetve igen egyszerű a kedvesen morcos Jack O' Lantern helyett, valódi vérrel és ujjbegyekkel tarkított igazi kis juicy Töklámpást csinálni.

Nade, normál ember nem ennyire komplikált, mint moi, szóval munkára fel! Elő a késekkel!

Pumpkin Farm avagy tökök mindenhol

Végre végre végre!!!! Végre valahára eljutottam egy  TÖK FARMra! El sem hiszem! Évek óta vágyom rá és most sikerült! Ráadásul nem is akrmilyen volt ez a  TÖK farm. Ime, ez az:

http://pumpkinfarm.com/

Namost, el lehet kepzelni, hogy nem .....-ral gurigáznak a tulajok, ha ők bitokolják a pumpkinfarm.com-ot. Tehát lehetett sejteni, hogy itt nem csak a TÖKölésről lesz szó (igen, tudom, ez fájdalmas volt, de tessék felkészülni, mert jön ám a többi TÖKös poén hamarosan).

A farm kb 45 perces kocsiútra van Chicagotól. Reggel 10-re érkeztünk oda, és döbbenten láttuk, hogy autók százai parkolnak a farm melletti kis reten, ahol 5 fiú tereli a járműveket metodikusan a kis zászlójukat lengetve. Terelgetve lettünk mi is ide-oda, de végül sikerült letennünk a kocsit, kiszálltunk és ekkor valami csoda tárult a szemünk elé: TÖKÖK!!! TÖKÖK MINDENHOL!!!!! Tökök százai csillogtak a kedvesen perzselő őszi napon. Kitört belőlem a boldogság: Visítottam, hahotáztam, röfögtem, volt itt minden. És ez még csak az a látvány volt, ami kint fogadott minket  a kerítésen túl. Rohantam, loholtam, hajam csak úgy lobogott a szélben, hogy végre bejuthassak a kis TÖKeimhez. 

A bejáratnál pénztárgépek és kedvesen mosolygó nénik. Bezonyám, ide van belépő. 13 ropi fejenként, de minden fillért (centet?) megért az a hangulat, ami bent fogadott minket. Kísértetház, táncoló-zenélő csontvázak, az ősz két legnagyobb töke (még mindig a zöldségről beszélek), nyúl és kecske ház, malac futó verseny, olyan finom BBQ (nem, nem ezekből a malacokból), hogy még most is csorog a nyálam ha rágondolok. 

Miután bejártuk a fesztivált és degeszre ettük magunkat, jöhetett a TÖKéletes TÖKök kiválasztása. Hogy is mondják, kecskére a káposztát?  Na, hát valami ilyesmi lehetett az, amikor beszabadultam a TÖK rengetegbe. Azt sem tudtam melyiket válasszam. Csábosan szólogatott mind. 

Végül, hosszas keresgélés után megtalálta mindenki a saját TÖKét. Úgyhogy vittük is a zsákmányt leméretni. 15 szimpatikus dollárt fizettünk értük. Megkérdezték, hogy zacsit adjanak-e a TÖKöknek, mondom "MUHAHAHA, nem köszi". Szajré zsebből ki, TÖKök a vállra fel és uzsgyi a kocsihoz.  Királyi TÖKeink a hol is a hátsó ülésen utaztak diszpárnákon egymást ölelgetve. Ennél TÖKéletesebb napot el sem tudok képzelni :)

Ha október, akkor képeslapok!

Beköszöntött az október. És ezzel a mozdulattal elindult a szél, lehült az idő és elkezdtek tűz-színűbe borulni a  fák. Az utóbbinak még csak apró jeleit látni, az idő, viszont nem lacafacázik. Tegnap előtt még 24 fok volt, ma viszont 9. Most már kezdem elhinni, hogy joggal ijesztegetnek az itteniek a chicago-i téllel. Ideköltözésem másnapján beszégetésbe elegyedtem egy hölggyel a buszon, aki kb negyed órán át ecsetelte milyen meleg kabátot és csizmát vegyek, ha nem szeretném, hogy szószerint lefaggyanak a végtagjaim... Nade, ennyire még ne rohanjunk előre. Most élvezzük ki az ősz adta csodás lehetőségeket. Hogy mik is ezek?

1. A már említett piros, sárga, narancssárga levelek amik szinte lángba borítják az utcákat
2. Pumpkin Spice ételek és italok
3. Pumpkin Farm látogatás
4. Mindennemű Pumpkin dolog
4. Töklámpa faragás
5. Halloween
6. Emlitettem már a színeket?
7- Képeslapok: Persze igy Halloween táján tökéletesen kiélhetem az üdvözlőlapok iránti pervez vonzódásomat is. A boltok tömve vannak jobbnál-jobb példányokkal. Ígyhát elkerülhetetlen, hogy alkalmakként fél órát töltsek a képeslap szekcióban. Íme az eddigi lelemények:

.

Stay tuned, mert jönnek még dögivel :)