Lájk (2. rész)

Lájk Námbör 5 - Ködharsona
San Francisco egy pöttyet ködös. Amikor felkúszik a köd, besunnyog a városba és szétszéled a kikötőben, akkor egész nap fültanúja lehetünk annak, ahogy a ködharsonák csevegnek egymással. Imádom hallgatni ahogy diskurálnak. Van benne valami mesebeli... Íme egy youtube video, ahol tökéletesen lehet hallani  a ködharsonákat. http://www.youtube.com/watch?v=iSHmAXMA_hQ&feature=related

Lájk Námbör 7 - Könyvesboltok: itt nem nagyon vannak hatalmas, dinoszaurusz mega könyváruházak. Viszont rengeteg a kicsi, független könyvesbolt, amelyből némelyek különféle műfajokra specializódnak (pl horror könyvesbolt), vagy  különleges kínálattal és dekorációval csalogatják be a vevőket. Nekem már van is kedvencem:  Green Apple Bookstore a neve ennek a kincsesbányának. Nagy mákos vagyok, mert itt van tőlünk 10 percre busszal. Imádom a bolt hangulatát; imádom azt hogy 2 részre van osztva az üzlet: az egyik felében (ami mellesleg olyan mint egy labirintus)lakoznak az új könyvek, a másikban a használtak; imádom hogy minden új könyvről kirják a bolti eladók a saját, jópofa véleményüket. De minden könyvesboltban van valami extra. A legtöbb helyen felolvasóesteket is tartanak, ahol az írók teret kaphatnak műveik bemutatására. Nem csoda, hogy szinte a lehetetlennel egyenlő annak az esélye, hogy valaki munkát kapjon egy san francisco-i könyvesboltban. Innen max kihalnak az eladók, de utánuk is kb már 100 méteres sorállás van a pozícióra.

Lájk Námbör 8 - Dimbek-dombok
SF rettentő hegyes-völgyes. Hogy ez nekem miért is tetszik? Namost, mivel borzasztóan lusta vagyok tornázni vagy edzőterembe menni (nem mint az itteniek, akiknek a 99%-a edz valamit), számomra minden séta olyan mintha edzenék :) Tökéletes! Elég ha elmegyek a boltba, az oda sétafikálás aztán az ételek haza cipelése felér egy fél órás tornával! Persze normál embernek ez igencsak kevés lenne, de olyan pihe-puha, csirke-izmai nyárban elolvadó lusta disznóknak mint én ez épp elég :)

Lájk Námbör 9 - Negyedek
Mint azt már egy előző blog bejegyzésben is említettem, minden negyed hihetetlen különbőző. Mindegyiknek megvan a maga tüneményes (vagy némelyiknek vérfagyasztó)  egyénisége. Emiatt ez az ici-pici város hatalmasnak tűnik, hiszen minden egyes kis környéken annyi  a felfedezni való (szobor, házak,  vagy a vérfagyasztó negyedek esetében a cuki menekülő útvonalak).

Lájk Námbör 10 - Udvariasság
Ha valakinek nekimész az utcán még ő kér bocsánatot; ha bemész egy boltba nem úgy néznek rád az eladók, mintha kutyakakiba hemperegtél volna és ily módon fogdosnád az árut, hanem mosolyognak rád és segítőkészek még akkor is, ha látják rajtad, hogy csupán nézelődsz. Ennél a pontnél említést kell tennem az ominózus „Hogy vagy?” kérdésről. Sokat hallottam még otthon (Pesten) mielőtt kiköltöztünk, hogy „az amerikaiak annyira idegesítően mert mindig megkérdezik hogy hogy vagyok pedig nem is érdekli őket”. Akkor most következzés az én hosszú és kimerítő véleményem:

Valóban nehéz hozzászokni. Én pl 7 havi itt élés után is még elgondolkodom rajta, hogy mit válaszoljak, ha valaki egy eladó (a boltba való belépésem után) megkérdezi, hogy”how are you”. Ma már jobb vagyok venne és kb 2 másodperces pauza után azt mondjom, hogy ’fine, thank you”. A rutinosabb erre amúgy azt válaszolja, hogy „not too bad” (nem túl rosszul). Ugyanakkor, mivel ez a „how are you” szinte a köszöntésnek az egyik formája ezért való igaz, hogy biztosan nem kíváncsiak arra hogy tényleg hogy vagyunk. Gondolkodtam is már rajta, hogy ilyenkor annyira jó lenne azt válaszolni, hogy „hát, tulajdonképpen nem olyan jól, mert rettenetesen fáj a hátam, mert valahogy sikerült meghúznom. Meghát a hasam is csikar már vagy 2 napja...” Hár hogy ilyen kis nyuszi vagyok, amúgy már kipróbáltam volna, hogy valon mit szólnak az eladók ha ez a válaszom a „how are you?”-ra? Amúgy majdnem biztos, hogy társalgásba elegyednének. Hihetetlen beszédesek az emberek még a vadidegenekkel is. Nade erre térjünk majd vissza egy kicsivel később a „lazaság” szekcióban. Szóval ott tartottunk, hogy „How are you?” –tehát, tényleg nehéz hozzászokni, főleg nekem magyarnak, ahol az alap szituáció mikor belépünk egy boltba, vagy étterembe nem az, hogy az eladó vagy pincér ránk mosolyog és megkérdezi hogy vagyunk, hanem az, hogy még örülnünk kell ha nem köpnek le minket a depitől. Az az igazság, hogy akármennyire is nyilván őszintén senki sem akar napi 100-200 emberrel elbeszélgetni arról komolyabban hogy hogy van, kívéve ha pszichológus az illető. Ugyanakkor az én közérzetemen igenis javít az, hogy mosolyognak rám az eladók és még ha nem is igazából kíváncsiak rá, érdeklődnek a hogylétem felől. Nekem ez sokkal szimpatikusabb mint az otthoni „savanyúság”. Tehát a két "rossz" közül a mosolygás tuti nem mérgezi meg a napomat, viszont a "majdlehánylak" tekintet több mint valószínű, hogy igen...

Lájk

Hamár a Facebooknak köszönhetően a „lájkolni” már szinte magyar ige lett ezért arra gondoltam, hogy írok néhány dologról, amit „lájkolok” San Franciscoban:

Lájk Námbör 1: Az időjárás

Egész évben 10-22 fok között mozog a hőmérséklet. Amúgy hihetetlen, de szinte mindegyik negyedben más a hőmérséklet. Ahol mi lakunk, ott általában egy pár fokkal mindig hűvösebb van (ezést is szeretem annyira, többek között). Viszont, ha az ember bemegy a belvárosba, akkor ott általában egy jó 5-8 fokkal melegebb van. Fontos, hogy itt az ember rétegesen öltözködjön, illetve mindig legyen a táskájában egy plusz kardigán.  A levegő amúgy fantasztikus: harapni lehetne olyan friss. Igen közel lakunk az óceánhoz így szinte érezni  a fuvallatát. Igen ködösek a napok, de nekem ez kimondottan tetszik  J Rém misztikus ahogy beteríti a tájat, s hatalmas és rendületlenül az égbolton... Azt mondják néha annyira sűrű a köd, hogy a résnyire nyitott ablakokon át beoson az otthonokba és akár leül a lakókkal együtt Tv-t nézni a kanapéra miközben csendben elfoglalja a lakást... Ilyenben még nem volt részünk, de bőven elhiszem, hogy megtörtént már annak alapján amit eddig láttam a köd erejéből!

Köd a De Young múzeum előtt.


Lájk Námbör 2 - Az emberek
Van itt minden- európai, ázsiai, ausztál, afrikai, stb. Nem olyan unalmas mint otthon ahol amerre csak a szem ellát a nagy fehérséget látni. És ami még jobb: minden nemzet megfér békében egymás mellett. Nem szaladgálnak rasszista barmok az utcán, nyiltan demonstrálva a bennük tomboló gyűlöletet. Persze, itt is vannak borzasztó dolgok, de legalább elfogadják egymást a népek. San Francisco amúgy az illegális bevándorlók menedékhelye. A város nem adja ki őket, amikor a szövetségi hatóságok azt követelik. A város vezetése fityiszt mutat nekik és elhajtja őket J


Lájk Nambör 3 - A programok

Ember legyen a talpán aki itt nem talál kedvére valót: óceán, park, komolyzene, klasszikus zene, sport, nyugi, pezsgés, fesztiválok, kiállítás, művészetek, múzeumok, csokigyár, Star Wars filmvetítés nagykivetítőn baseball stadiumban meccs után,  fókák, szemétben guberáló mosómedvék, tacskó-futóverseny a parkban, ingyen jóga a parkban, Hugh Jackman a színházban,  és még sorolhatnám... Például, májusban volt egy őrületes program, ami Bay to Breakers néven fut. Szószerint „fut”, hiszen ez alapjáraton ez egy futóverseny (bővebben írok majd róla)

Lájk Námbör 4 - Liberalizmus

Senkit sem érdekel hogy öltözöl, milyen zenét hallgatsz, mit olvasol, honnan jöttél, merre felé orientálódsz,  vagy milyen vallású vagy.  A múltkor felszált egy huszonéves lány a buszra. Úgy volt felöltözve, mitha összemixeltek volna egy Hello Kitty-s Barbie-t egy Tim Burton-filmben szereplő női alakkal. Senki még csak rá se hederített. Teljesen normális jelenség volt. Másik példa: Rengeteg ugyanolyan nemű párt látni az utcán kézenfogva andalogni. Nem nézik meg őket, nem kapnak gúnyos tekinteteket vagy nyomdafestéket nem tűrő kommentárt. Mindennapos látvány, semmiben sem különböznek egy hetero pártól, hiszen az itteniek már agyilag eljutottak arra a szintre amelyhez még sok embernek, országnak fejlődnie kell hogy átlássák:  a szerelem az szerelem. Tök mindegy, hogy a pár férfi és férfi, nő és nő vagy éppen férfi és nő. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy itt az egyik legfelkapottabb, ”legfunkybb” negyed a Castro, az itteni meleg negyed, ahol a lámpapóznákról szivárvány zászlók lógnak. Amúgy szivárványos zászlók nem csak ott, hanem a belvárosban is lobognak.

Békességben sétálnak az utcán keresztények, zsidók, muszlimok, hinduk, buddhisták. Nem kell rettegniük attól, hogy Dávid Csillagot viseljenek, Bibliát vagy Koránt olvasgassanak a buszon. Nem kell attól tartaniuk, hogy jön egy nacionalista állat és jól megveri őket a semmiből kifolyólag. Egyszóval imádom azt ebben a városban, hogy az lehetsz aki vagy. Felvállalhatod és emiatt senki sem fog lenézni, megverni vagy megalázni. Sőt, itt szeretik ha az ember különleges, egyedi, más.


Lájk Námbör 5 - A negyedek
Mint azt már egy előző blog bejegyzésben is említettem, minden negyed hihetetlen különbőző. Mindegyiknek megvan a maga tüneményes (vagy némelyiknek vérfagyasztó)  egyénisége. Emiatt ez az ici-pici város hatalmasnak tűnik, hiszen minden egyes kis környéken annyi  a felfedezni való (szobor, házak,  vagy a vérfagyasztó negyedek esetében a cuki menekülő útvonalak).