Sandy után...

Szerencsére épségben átvészeltük a hurrikán-szupervihart. Végig volt áramunk és egy fa sem dőlt ki, rongálta meg a házat vagy okozott sérülésket a közvetlen környékünkön. Tényleg elmondhatatlanul szerencsések vagyunk, hiszen tőlunk nem messze lerombolt házak, autok es életek hevernek a víz és törmelék fedte utcákon... Hatalmas a pusztitás a vihar sujtotta területeken. 15 államban 8 millióan vannak áram nelkül, New York es New Jersey nagy resze víz alatt van, 110 ház porra égett, több mint 60-an életüket vesztették.

A szívem szakad meg ezekért az emberekért. El sem tudom képzelni, milyen érzés lehet, átélni egy ilyen katasztrófát...
Kívánom, hogy minél hamarabb sikerüljön visszaállítani az életüket és hogy átvészeljék ezt a nehéz időszakot aminek elébe néznek.

Ha bárki szeretne segíteni a hurrikán-szupervihar áldozatainak, az alábbi internet címen megteheti:

http://www.redcross.org/hurricane-sandy?scode=RSG00000E017&subcode=grantdonations&gclid=CPzM_ffrrrMCFYd9OgodBDcA5Q

Sandy Hurrikán

Mennyire irónikus, hogy amikor elköltözunk San Francisco-ból, akkor nyeri meg a Baseball bajnokságot a Giants (a kedvenc baseball csapatunk). Egész nyáron arról álmodoztam, hogy talán megnyerik a World Series-t és részt vehetek a hatalmas fesztiválon amit ennek keretében rendeznek. És persze 3 héttel a költözés után meg is nyerték, mi meg itt vagyunk a keleti parton, ahol SF Giants parádé helyett egy hatalmas hurrikán-vihar szörnyetegnek nézünk elébe, amely Sandy névre hallgat.

Tegnap és tegnap elött bevásároltunk és felkészültünk az esetleges több napig tartó hurrikánra/szuperviharra. Az utolsó vizespalackokat hoztuk el a bevásárlóközpontból, amely polcai szinte mar üresen kongtak, a kasszáknál hatalmas sorok kacskaringóztak. Az elmút 3 napban 15 L vizet, zöldséget, gyümölcsöt, sajtokat, felvágottak, vajat, illetve olyan élelmiszereket vásároltunk, amelyeket nem kell hűtőben tárolni, hiszen van rá esély, hogy több napig tartó áramkimaradás lesz.  Remélem épségben átvészeljük ezt az egészet. Egy téglaépület második emeletén lakunk ami jó hír, mert ha esetleg áradás lesz, akkor nem vagyunk túl alacsonyan, ha a szél kezd el kíméletlen erővel tombolni, akkor nem vagyunk túl magasan.  Viszont rengeteg fa veszi körül a házunkat, ami hurrikán idején kevésbé jó hír.
A boltból hazajövet azt vettük észre, hogy a mókusok futnak, a madarak meg repülnek el innen ugyanabba az irányba. A madarak élénken és éles hangon csicseregtek, de talan a csicserges nem is a legjobb szo ra. A rovid visítasok tömkelege jobban leírja a hangot amit ezek a kis élőlények kiadtak. Ezt leszámítva ijesztő csend lett urrá a természeten. Az ég nyomasztó szürkére váltott.

Reggel óta a TV előtt ülök és a CNN-t kémlelem. Most este 5:35 van es kezd erősödni a szél. Perceken belül becsapódik a hurrikán New Jersey-be. Onnantól kezdve rövid időn belül ide is elér. Rettentő félelmetes ez az egész. Bámulni a TV-t ahol percenként jelentik, hogy egyre közelebb ér az őrület... A kutyák is rosszul viselik. El nem mozdulnak mellőlünk.

Csak lenne már szerda, amikorra kiderül az ég!

Viszlát San Francisco

Hat viszlat elso igazi amerikai otthonom, itthagylak a nyugaton es kicsit keletebbre megyek. Koszonom, hogy vigyaztal ram es tanitottal. Es ki tudja, talan meg visszaterek az Aranyhid varosaba.

Az utolsó tanitási nap a nyelvsuliban

Ma kora reggel nehéz szívvel indultam a suliba ugyanis ez volt az utolsó tanitasi napom a San Francisco Institute of English-ben. Rengeteget kaptam ettől a sulitol: elmondhatatlan sokat fejlődtem tanárként és emberként.

Oly sok mindenért lehetek hálás...
Az iskolaigazgatómnak az egész itteni karrierem beindulását köszönhetem. Megadta a lehetőséget, hogy bebizonyítsam, annak ellenére, hogy nem vagyok anyanyelvi tanár igenis megállom itt a helyem.
És a diákok... persze volt olyan nap, hogy a hajamat téptem (nem is egy), de az ilyeneket 1 kezemen megtudom számolni. Ezt leszámitva olyan emberekkel ismerkedtem meg, akik azonnal a szivembe lopták magukat. Fantasztikus érzés egy olyan 20 fős csoportot tanítani, amelyben mindenki a világ más tájáról jött. Ahol brazil, észt, japán, kínai, koreai, pakisztáni, spanyol, olasz, szaud arábiai, tájföldi, bolgár, ukrán és algériai ül békességben egymás mellett, sőt, egymást felkarolják es segítik. Úgy érzem jobb emberré váltam általuk.

Az utolsó nap ebben a suliban... Fáj, nagyon fáj.

Beléptem a tantermem ajtaján. A hangulat annyira furcsa volt. Keseredes. A régi diákjaim sorra jöttek be a terembe és egymás nyakába borulva sírdogáltunk.
A sok csodaszep ajándékkal leptek meg a régi és új diákjaim de a legszebb ajándék egy hatalmas szines üdvözlőlap, amelyre minden diákom saját kézzel írt nekem kis búcsú üzenetet. Itt tört el a mécses.

Fantasztikus érzes ez. A sok nehézségével együtt, nem hiszem hogy sok más olyan munka van a világon, ahol ennyi szeretetet kap az ember.
Miután vége lett az óranak, lassan összepakoltam, bezártam az ablakokat, lekapcsoltam a villanyokat, még egyszer utoljára körbenéztem es becsuktam magam mögött az ajtót.

Lassan lebandukoltam a lépcsőn, megölelgettem az iskolaigazgatót es kiléptem a kapun.

Ezután egy kávézóba vezetett az utam, ahol a kis búcsú-kávézast tartottuk a kollégákkal.
Apropó kollégák: nekem pesten sosem volt 'ilyenem'. Nem tudtam milyen is az, ha az embernek kollégái vannak. És most életemben előszor nemhogy munkatársakat, de úgy érzem barátokat is kaptam  - 2 az 1-ben. Csodas kis csapat gyült ossze. 8 olyan embert sodort az utamba az élet, akiket sosem felejtek el. Minden reggel mar alig vártam, hogy 11:30 legyen es végre velük ebédelhessek. Ez a röpke 30 perces szünet nem holmi üres fecsegéssel telt, nem hát. Olyan mély es elgondolkodtató témákat beszeltünk meg, hogy döbbenet. Ez a 8 ember segitett otthonra lelni a számomra emberi kapcsolatokban kissé hideg Amerikában.
Es ismét hatalmas, csoda-valtozatos es erdekes beszelgetesbe elegyedtunk. Ez a 2 ora amit elkávézgattunk-beszélgettunk röpke 2 percnek tunt... es elérkezett a bucsu ideje. Rettentően fog hiányozni ez a 8 ember. Persze sose mondd hogy soha, de azt hiszem az embernek nem sokszor adatik meg, hogy olyan kollegai legyenek, akiket tiszta szivből szeret, tisztel és becsül.

Szívszorongatóan csodás volt ez a nap... Nem tudom mikor kaptam utoljára ennyi szeretetet. Érzem, amint a lelkem megtelik örömmel, mint egy vörös lufi és táncra perdül... Mindeközben pityereg.... mert tudja, hogy jővő héttol mindez már a múlté lesz. Új vilag vár rá. Új város, új munka, új környezet. Új új új. Az ismeretlen.

Nem tudom eléggé megköszönni azt a sok szeretetet, önbizalmat es mosolyt amit itt kaptam. Örökké hálás leszek.