Évértékelő

December 31.... Ismét eltelt egy év. De még milyen volt ez az év! Tavaly ilyenkor ha valaki elmeséli nekem hogyan alakul a 2o13, kedvesen megmosolygom...

A nyilvánvaló változásokon kivul a legnagyobb meglepetés számomra önmagam volt. Úgy érzem, hogy életem egyik legnagyobb fejlődése következett be ezalatt a 12 hónap alatt.. Rengeteget tanultam, tapasztaltam és átéltem... Úgy érzem egy kicsivel jobb emberré váltam...  Erre körülbelül 3 napja jöttem rá, amikor egy nagyon kedves ismerősömmel évértékelőt csináltunk. Ez egy 2o kérdésből álló teszt, amely kielemzi, hogy emberileg mit is hozott ez az év. A kérdéseket megválaszolván szembesültem önmagammal, döntéseimmel, cselekedeteimmel...Mindegyik után kicsit közelebb kerültem ahhoz az emberhez, akit a tükörben szoktam látni. Jobban megismertem és megbecsültem. Beláttam a hibáit és elfogadtam azokat... De észrevettem azt a hatalmas meredek hegyoldalt is, amit a lelke megmászott és melynek a tetejére érve büszkén kürtölte szét a világnak: itt vagyok, megérkeztem!

Hogy mik is ezek a dolgok amik által jobb emberré váltam?

1) Megtanultam megbocsátani. Őszintén tiszta szívből...
2) Megtanultam bocsánatot kerni azoktól akiknek nekem is meg kellett bocsátanom
3) Megtanultam más ember cipőjébe képzelni magam mindenfajta itélkezés nélkül
4) És ha már itt tartunk: megtanultam nem ítélkezni. Egyáltalán nem ítélkezni.
5) Sikerult felszabadítanom a lelkem a az egyhangúság béklyóitól
6) Megtanultam önfeledten nevetni
7) Elkezdtem tanulgatni, hogy ki is ez az ember a tükör másik oldalán
8) Rájöttem, hogy a világ minden kicse sem ér fel a család és a barátok közelségével és szeretetével
9) Rájöttem, hogy oly sok csodálatos felfedeznivalót tartogat ez a hatalmas világ... ha az ember nem boldog bezárva él a lelkében, akkor itt az idő kitörni, hisz a pillanatok elreppennek és tovaszállnak oly sebességgel, hogy még csak kapkodni sem tudunk majd utánuk... csak nézzük őket bambán, lábakkal a földbe gyökerezve...
1o) Rájöttem, hogy a Boldogság nem reppen majd egyszercsak ölelő karjaimba... a kezdő lépést nekem kell megtennem

Ez csak a töredéke annak, amin keresztülmentem... Mindeközben hatalmas és gyors döntéseket hoztam, átköltöztem a fél világot, megerősödtem es tanultam, tanultam, tanultam...

Gondolkodtam rajta, hogy nem írok többet ebbe a blogba, hiszen a Kaland a ködben-t azért kezdtem, hogy a kinti élményeimet megoszthassam. És most, hogy ismét haza vezetett az utam, hogy is folytathatnám?
De aztan arra jutottam, hogy a ködös San Francisco helyett, majd inkabb néhány itthoni "ködös" gondolatot osztok meg.... hogy hogyan is alakulnak a dolgok ebben az új világban... Hiszen ez a Budapest, nem ugyanaz a Budapest ahonnan 3 évvel ezelőtt elköltöztem... Mialatt kint voltam változott, formálódott... nélkülem. Én is változtam és formálódtam az Államokban és az Államokkal. És most ez a két világ, mely régen kéz a kézben bukfencezett az időben, 3 év múltán ismét találkozik. Budapest és én felmelegítjük a románcunkat. Az első pár randevún már túl vagyunk. És félve bár, de suttogva ki merem jelenteni, hogy úgy érzem, eddig jol haladnak a dolgok...