Fogadalmak fogadalmak hátán

Leég a pofámról a bőr... Komolyan mondom rettenet szégyellem magam... Lassan 4 hónapja nem látogattam ide. Persze a kifogások csak úgy röpködhetnének ezerrel, de igazából minek... Igyis úgyis csak kifogások maradnak.


Rengeteg minden történt október vége óta. Elérkezett a 2o12. Persze nem is lennék önmagam, ha nem tettem volna Újévi fogadalmat. Ami önmagában is egy hatalmas nagy hülyeség. Persze elhiszem.


Minden évben például megígérem magamnak, hogy kevesebb csokit eszem. Na ez tart Január 1jén délig. Ilyesféle fogadalmakhoz a fáradtságot sem veszem, hiszen semmi de semmi értelme. Ráadásul nem szeretnék örjöngő vadálattá válni itthon, ugyanis finoman fogalmazva csoki függő vagyok. Ha nincs meg a napi csoki mennyiség a szervezetemben, akkor veszélyesebb vagyok mint egy maszk nélküli Hannibal Lecter. Úgyhogy a csoki adag csökkentése mint olyan nem kerül fel a fogaladom listára.

Ugyanakkor mégis olyan jó úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy az Új Évben bármi megtörténhet. Hogy na most majd megvalósítjuk az álmainkat. Na most majd jobb ember leszek. Na majd most...


Az elmúlt kicsivel több mint másfél hónapban megpróbáltam a na majd most mantra szerint kicsit változtatni a minden napokon. A 2o11 a változás éve volt. Ez az év arról szólt, hogy elfogadjam és valamilyen szinten hozzászokjak egy új világhoz. A 2o12 pedig a fizikai és lelki világom rendbeszedésével illetve az az önmagam seggberúgásáról szól, hogy ugyanmár Te vén kakaláda Te, most már igazán elkezdhetnéd a kis álmaid megvalósítását na.


Tehát kezdjük a fizikai változásokkal.
Én egy lusta disznó vagyok. Ez tény. Namost kanapé krumplinak lenni talán nem a legokosabb dolog.

De mit tegyen az ember lánya, ha csak a sportolás gondolatától kirázza a hideg? Ha meglátok kocogó embereket az utcán, akkor helyettük is leizzadok kb 1 perc alatt. Feláll a karomon a szőr és hányingerem lesz. Talán valami mást kéne kitalálnom, hiszen egy óceánnyi izzadtsággal átitatott pulóverű, felálló szőrű menet közben hányó futó talan nem a legszebb látvány. Persze ízlések és pofonok...
Valami olyan sport után kellett néznem ami 1) nem megerőltető 2) köze nincs a futáshoz 3) segíti a lelkemet, tehát 2 in 1 megoldaná az Újévi fogadalmam okozta problémákat. A kör igen gyorsan leszűkült. A jóga nyert. Van nem messze tőlünk egy tüneményes jóga stúdió. Vettem egy havi bérletet és január óta járok rendszeresen. Márciustól pedig beiktatunk egy kis intenzívebb edzést is, hogy az elkényelmesedett kis csoki zabáló zsírpárnácskák láthatatlan futó gépen kicsit karcsúsodjanak. Na ők majd futnak helyettem.
Tehát a lelki és fizikai megedződés folyamatának elindítása kipipálva.
Maradt az álmok megvalósítása. Hogy mi tartozik ebbe a tökéletes közhelymentes fogalom halmazba? Igazából 1 szó: írás. A kis regénykémet amit már oly rég elkezdtem. Január óta 2o új oldalt írtam, úgyhogy lassan de biztosan haladok :)
Természetesen a blogot is gyakrabban látogatom majd. Legyőzöm a lusta disznót. Meg a sunyi internetet ami gátolja minden egyéb tevékenységemet mint Aragon pajzsa az orkokat.
Félelmetes hogy be tudja szippantani az embert az értelmetlen kattintgatások világa. De hát olyan nehéz hiszen az internet az én kisz drágaszágom... Nade ebből elég. Mostantól az internet haszálata egyenlő:


1) írás
2) munka
3) email és minimális facebook
4) hírek és érdekességek (korlátozott időtartamban)


Ezek az Új Évi Fogadalmaim. És érzem, hogy ez most menni fog. Lassan 28 év nyavalygás és kifogáskeresés után megjött a kellő akaraterőm. Reszkess lusta disznó énem, mert megkocogtatlak!