Cimke

A minap a Sprint telefontársaságnál ültem, hogy újralesszem az itteni mobilomat. Miközben az egyik bolti asszisztens asztalánál csücsültem és lógattam a lábam, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a másik asszisztens hölgy elsuhan a hátam mögött és motyog valamit.

"Tessék?" - kérdezem én, defenzíven

"Oh, csak annyit mondtam, hogy kilóg a polód cimkéje. Visszagyűrjem?"

Döbbenet. Álleesés. Mosoly fülig. Néma bólogatás. És akkor visszatűrte a cimkét. Én meg csak döbbenten ültem... Ilyen van... Ilyen létezik.  Nem győztem köszöngetni a kedvességét. Ekkor következett a pár másodperces mosoly párbaj: én a hálám gyanánt, ők meg mert látták, hogy mekkora örömet okoztak ezzel, a számukra teljesen termèszetes cselekedettel. 

Hihetetlen, hogy egy ilyen apró emberi gesztus milyen csodát tud tenni az ember lelkével...

Ezt így is lehet... így is kéne mindenkinek. Azt hiszen lenne mit tanulni az itteniekől.